Rólunk

Hogyan is lehetne bemutatni egy családot pár mondatban? Egy családot, akik egy csapatként dolgoznak nap mint nap azon, hogy valami különlegeset és egyedit alkossanak? Akik minden nap valami megoldandó feladattal és kihívással állnak szemben? Akik ezeket a kihívásokat leküzdve,
szeretnék megmutatni az érdeklődő vendégeknek és a nagyvilágnak, hogy mindezekből mit sikerült alkotni? Nem egyszerű…

És hogy is tudná az a pár mondat tükrözni mindazt, akik ők valójában? 🙂

Hát akkor kezdjük a legkisebbel: Bottka Zalán, Zaza. A tudós. Ő az a tagja a kis családnak, akinek reggel az az első gondolata, hogy hol vannak a vezetékei, az elemei, a ragasztópisztolya, mit tud szétszedni, átépíteni, és különben is, minek kell iskolába menni, ha itthon forrasztani is lehet..? Egy szóval: vagy feltalálni fog valamit vagy felrobbantani.. Csak a pince maradjon.. 🙂

Folyatatva a sort az ő nővérével: Hajba Petra, Petku. A szorgalmas kóstoló és borászpalánta, aki a pincében érzi igazán otthon magát. Kóstol, fejt, tartályt mos, szivattyút szerel össze. Hamar feltalálja magát, bármiről is legyen szó. Ha esetleg elromlik valami, attól sem ijed meg: pár perc alatt szétszedi.
Csak legyen valaki, aki utána összerakja.. 🙂 Szóval ő az, akinek a keze alatt készülnek a borok. Így miután szüretkor bekerül a must a pincébe, mindenkinek türelmesen várnia kell arra, hogy mikor fog hozni egy kis kóstolót az újborokból, mert persze nem szokása idő előtt mutogatni őket. De aki mégis
kíváncsi: jöjjön el egy borkóstolóra, mert ott fény derül minden titokra.

A csapat következő tagja Grócz Ildikó, anya. Az ötletgazda, a család kreatívja. Mindig kitalál valamit. Mindig. És ezt rendszerint rögtön ki is próbálja és végre is hajtja. Néha olyan ötletek születnek, amitől mindenkinek menekülni támad kedve, de legtöbbször jó dolgok sülnek ki belőle. Így született meg a
borlekvár és házi szörpök ötlete is, ami azóta is nagy sikernek örvend. Mindemellett ő az, aki a szőlőt babusgatja: a metszés és a zöldmunka mellett még a traktoros szerepet is ő kapta meg, így senki ne lepődjön meg, ha egy -és valószínűleg a környéken az egyetlen- női traktorossal találja szembe
magát. És természetesen ő sem ijed meg attól, ha éppen egy kihívással találja szembe magát: a lehetetlent is megoldja. 🙂

A következő személy, aki szintén nem hiányozhat a csapatból Grócz Márkné, Erzsi, mama. Ő az, aki a legtöbbször aggódig a kis csapat miatt:

“Már megint mit csinálnak ezek hárman? Már megint mit találtak ki?”

Mert hát nem egyszerű velük az élet. De a mama segít ott, ahol tud: tanítgatja unokáit, süt, főz, gondoskodik kis családjáról. És mivel nagyon szeret sütni és főzni, és nagyon finomakat tud alkotni, ezért ő a szakácsuk. Mert mégiscsak a mama főztje az igazi.. 🙂 Kár lenne kihagyni!

És végül, de nem utolsósorban: Grócz Márk, papa. Az alapító. Ahonnan az egész indult. Aki felépítette az egészet, és aki először foggal-körömmel tiltakozott az ellen, hogy a lánya és az unokái ez csinálják, mert nem női munka. Azaz pontosan tudta, hogy a szőlő és a bor mennyi munka és mivel jár. Akinek
aztán nem lett szerencséje: mivel a makacsság itt családi vonás, ezért mégiscsak itt kötött ki mindenki. Így papa volt az, aki átadta nekik ennek az egésznek a tudását, szeretetét, csodáját. Aki bármit megoldott, csak egy telefon kellett hozzá. Akitől mindenki tanult valamit. Aki mindig ott volt, segítette és persze motiválta őket, ha valami már sokadszorra nem úgy sikerült, ahogy ők akarták.
Mindezt persze a sajátos módján:

“Kész? Ennyi volt? Akkor most feladod?”

Akivel át lehetett beszélni az éjszakát. Akivel bármikor el lehetett fröccsözni -természetesen Olaszrizlingből- ha a helyzet úgy adódott. Csak arra kellett mindig odafigyelni, hogy az útra igyunk egyet.. 🙂 Ő az, aki mindig velük lesz.

Szóval..hogyan is lehetne bemutatni egy családot pár mondatban?

Sehogy. Ezt látni kell! 🙂